sound by jbgmusic
pb033.jpg
Üdvözlünk!
Oldalainkat 19 vendég böngészi
Ma 2017. augusztus 23., szerda, Bence napja van. Holnap Bertalan napja lesz.
Címlap X - Akták X / 1 Arisztotelész

X / 1 Arisztotelész

A barátságtól a gazdasági válságig

A barátság három dolgon alapulhat, Arisztotelész szerint:

(1) A jón alapuló barátság, ebben az esetben a barátok egymás segítségére vannak. Ez a fajta barátság áll a legmagasabb szinten.

( bízunk benne, hogy Asztaltársaságunk megalakulásának lényege ebbe a kategóriába sorolható.)

 (2) Az élvezet miatt kötött barátság, természetes örömét leli a barátokban; (mint pl. a közgyűléseinket  követő bormustrák-)

(3) A haszon végett kötött barátságok, ez áll a legalacsonyabb helyen. A rossz emberek csupán a haszonért barátkoznak.


Mi a haszon a „frissebb”  fogalmak szerint?

„a profit termelése, melynek fedezetét a munkások megfizetetlen munkaerejéből biztosítja.”

Valamint:

„A kapitalista gazdaságok növekedését a profit termelése, a tőke felhalmozódások és a bankok hitelei biztosítják, amelyek a gazdaság megtakarításainak összegyűjtésével fedezik az újabb és újabb befektetéseket.”     ( Marx-tól származik, de ebben igaza van)

Fentiekből következik, hogy a mai világ alapelve, hogy nem szabad kifizetni a dolgozóknak a munkájuk által megtermelt értéket, mert akkor nem keletkezne profit.

Ha nem lenne profit, azt nem lehetne elhelyezni bankokban, hogy kamatoztassák.

Ha nem lenne a bankokban elhelyezve a profit, nem lehetne a dolgozóknak a ki nem fizetett munkabérük helyett hitelt adni, amit kamatostul fizetnek majd vissza azért, hogy megvehessék azokat a termékeket, amit egyébként a munkabérükből vehetnének meg, ha kifizetnék nekik.

A hitelfelvételt egyre erősebben kell reklámozni, hogy olyan dolgokat is megvegyen a dolgozó, ami reklám nélkül akkor sem jutott volna eszébe, ha megkapta volna a teljes munkabérét. Így még többet lehet termelni, még több profittal, ami még több bankban elhelyezett pénzt eredményez és még több hitelt lehet kihelyezni…

Mivel a felhalmozott hiteleket sohasem lehet teljes egészében visszafizetni, előbb-utóbb jön a válság.


Egy ideig visszaesik az áruk iránti kereslet, mert a szerencsétlen hiteles csak nyögi a hitelt, a korábbi vásárlásokra nem futja neki,  kevesebb az eladott árú, kevesebb a termelés, kevesebb a létfontosságú profit, emiatt a dolgozót (amúgy is csak gond van vele)  elbocsájtják, vagy munkabérét ( mi az hogy kevesli?) csökkentik, hogy azért valami haszna még ilyen rossz időkben is maradjon szegény tőkésnek…. 

Úgy is lehetne fogalmazni, hogy hogy több árút termelnek, mint amennyit a piac felvenni képes. Nem annál többet, mint amennyit a mai emberiség fogyasztani képes volna, (ha megkapná munkája ellenértékét)   hanem, mint amennyit megvásárolni képes a profitképzés céljából megkurtított jövedelméből.


Ahhoz, hogy az alkalmazottakat továbbra is munkára lehessen kényszeríteni, el kell értékteleníteni a megtakarított pénzüket. Ha lehet akkor finoman, szinte észrevétlenül. Erre találták ki az inflációt. Már ha sikerül féken tartani. (A többin nagyjából túl vagyunk, ez még hátra van, enélkül nem működik a „válság”) Emiatt érdemes lenne várni az IMF hitel visszafizetésével is, mert ki tudja, milyen betegségei lesznek majd a következő hónapokban-években a "kemény" valutáknak?

Söpörték már az értékpapírokat 80 évvel ezelőtt a New-Yorki-i utcákon....majd meglátjuk mi lesz 8 év múlva. Mert ha a történelem az élet tanítómestere, akkor ez a lecke nem pár hónapig tart.


Apropó, az istenített dzsídípi .

(bruttó hazai termék / gross domestic product, GDP)

Számítása:

GDP = háztartások fogyasztása + kormányzati fogyasztás + beruházás + nettó export

Csodálatos GDP-t lehet elérni úgy is, ha a dolgozó tintalevest eszik papírgaluskával (a háztartások fogyasztása minimális)  - De : a kormányzati fogyasztás + beruházás + nettó export növekszik.


A GDP  tehát elvált a társadalmi jótól, így csak igen szűk keretek között érdemes rá úgy hivatkozni, hogy ha a GDP nő, akkor az feltétlenül jó a társadalom számára.

A GDP kimutatásoknál arra is ügyelni kell, hogy sok esetben nem az abszolút számmal találkozunk, hanem ennek egy főre vetített mennyiségével. Már általános iskolában tanítják, hogy egy tört kétféleképpen növelhető: vagy a számlálót növelem, vagy a nevezőt csökkentem. E szabály alól a GDP/fő sem kivétel. Ha az ország lakosságának 10%-a folyó év december 30-áig például az egészségügyi várólistáknak köszönhetőem meghalna, vagy felakasztaná magát mert nem tudja a hiteleket törleszteni, akkor az egy főre jutó GDP 11,1%-kal emelkedne (feltéve, hogy a GDP abszolút nagysága az előző évi szinten marad). A kormányzat boldog lehet: olyan egy főre jutó GDP-növekedés kimutatására képes, amit a szomszédos országok aligha tudnak felülmúlni!


De van más mérőszám is :

A bruttó nemzeti boldogságot is méri az ENSZ - Bhután javaslatára

http://hvg.hu/vilag/20110723_brutto_nemzeti_boldogsag

Az ázsiai országnak sikerült elfogadtatnia az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésével, hogy a hazai össztermék, a GDP mellett lehessen "össznépi" boldogság, pontosabban népi összboldogság, GNH (Gross National Happiness) mutató is a nemzetközi összevetésekben.

Az ázsiai ország a GNH-el az anyagi jólét és a lelki béke egyensúlyát próbálja számszerűsíteni.

A kicsiny buddhista királyság mindent megtesz, hogy „szándékosan távol tartsa a turistákat - nincs rájuk szükség, vigyék a pénzüket máshová, hangoskodjanak és szemeteljenek a Föld többi pontján." (Frei Dosszié), mert Bhután csendre és nyugalomra vágyik, és nem belőlük akarnak meggazdagodni, mint más szegény országok. Az 1956 előtt még szinte a középkor feudális gazdasága, ahol nem volt pénz, ezért terményadó és ingyen munka létezett „...anélkül kecmergett ki a nyomorból, hogy kizsákmányolta volna természeti erőforrásait. Pedig fő bevételi forrása, hogy vízi energiát ad el Indiának. Bhután közel háromnegyedét mindmáig érintetlen erdők borítják, ezek több mind 25 százaléka védett terület." (Larmer 2008, National Geographic) Kizárták a nagy multinacionális cégeket, becsukták az ajtót a működő tőke beáramlása előtt, hogy ne tegye tönkre őket a globális nagyvállalatok profithajszolása. A bhutáni király mondta: „Belőlünk ne csináljon senki fogyasztásmániás, bankkölcsönnel nyírható birkát." (Frei Dosszié) A lakosság háromnegyede földművelésből és állattartásból él. Megvalósították az önellátó gazdaságot. Nagy hangsúlyt fektetnek környezetvédelemre. (Larmer 2008, National Geographic) Bhutánban a boldogság keresése állami ügy.



Ezer évig Magyarország is földművelésből és állattartásból élt, és nemcsak önellátóak voltunk, de Európa éléskamrájába is bőséggel szállítottunk.

Váltani kellene.

Szemléletet.

Példa van, csak követni kell.