sound by jbgmusic
pb041.jpg
Üdvözlünk!
Oldalainkat 8 vendég böngészi
Ma 2017. október 19., csütörtök, Nándor napja van. Holnap Vendel és Irén napja lesz.
Címlap X - Akták X / 23 Gyásznap ( Október 6. emlékére )

X / 23 Gyásznap ( Október 6. emlékére )

Gyásznap

Mondjátok! Mit jelent ma, magyarnak lenni?

Újságok címlapján gulyást, vagy pörköltet enni?

Híresen…

Vagy celebként megjelenni ott, röpke ékesen?

Ha milliók gondolják is így,

A válaszom csontos és szikár:

Nem, nem, és újra nem.


Talán mi magunk is gondoljuk néha,

Mily’ jó lenne híresnek lenni…

Csordultig rakott asztaloknál,

a süppedő szőnyegen állva,

a vakuk fényében,

jókat enni, s inni.


Vagy azon sóvárgunk talán,

Miért oly korban élünk,

Melyben őseinkhez képest,

csak vegetálunk,

netán henyélünk, s gondolkodunk azon:

Miért nem jön szembe valami az élet próbaútján,

Amivel egyedül, vagy vállvetve megküzdhetünk.

A pillanat kihívása és próbája nélkül,

Csak átlagemberek vagyunk.

Bárhol éljünk,

És bárkik legyünk.


De nézzünk, mélyen önmagunkba.

Akarjuk-e, hogy valóban jöjjön,

E sóvár pillanat?

Hisz attól kezdve, bár talán szép életünk volt,

Hossza már lehet,

Hogy csak múló illanat.


Ez a kérdés, mint nehéz sarokkő,

Ezredév történelmünk falában állt.

S nem kellett kutakodnia.

Mert önfeláldozó, lángoló szívet,

Minden korban,

Bőséggel talált.


Fel-felvillan előttünk a dátumok sora,

Melyeken véresen végigszáguldott,

Száz meg ezredév,

Hömpölyögve,

Tova...


Többször megállt a temetőkben,

Kőbe, vagy fába vésve mindazok nevét,

Kik vállra vették, majd vitték hátukon,

E folyók szabdalta drága föld,

Himnusszal áldott nemzetét.


Épp ezért, mindmegannyi gyásznapunk,

Ne csak a főhajtás ideje legyen,

Fogjuk meg körben egymás szívét,

Hogy a megtorpanás kételye,

Uralmat, rajtunk ne vegyen!


Hisz' kihívásokkal telt világunkban,

Mi mi magunk is harcosok vagyunk.

Ha alázattal, mégis kemény akarattal,

Megyünk előre.

S mást az út szélén nem hagyunk.



Mondjátok! Mit jelent ma embernek lenni?

Életünk útján igaz barátokra lelni.

Akikkel továbbvihetjük mindazt a terhet,

Melyet őseink idáig hoztak el,

S most itt pihen a lábunk előtt...

Ők megtették nekünk a Múltat.

S mi hálából talán…

Megmenthetjük Nekik,

A …. Jövőt.

Jacsó Pál

2012. Október 6.


* * *

További írások olvashatók tőle ugyanitt, az    X/12,   X/13X/14X/15   aktákban.