pb011.jpg
Üdvözlünk!
Oldalainkat 31 vendég böngészi
Ma 2017. október 19., csütörtök, Nándor napja van. Holnap Vendel és Irén napja lesz.
Címlap FOTO 2012 -II. Félév FOTOALBUM 2012. 12. 16. Jézuska-várás, Luca-kúra

FOTOALBUM 2012. 12. 16. Jézuska-várás, Luca-kúra

2012. 12. 16. Jézuska várás, Luca-kúra.

Újra advent.

Újra Luca-nap.

Újra hideg és fagy.

Mégis rendületlenül összegyűltünk a kisavasi hagyomány életben tartására egy forralt borra...  és egyéb testet- és lelket melegítő vidám eseményre.

Délután 2-kor gyülekeztünk a BRS pince udvarán:  forralt borral, kandallóban tűzzel, és nótás kedvvel.


 No persze aki ott volt annak rövidebben is elég lenne, :

Gyülekeztünk - forraltuk -megittuk - felsétáltunk - kóstoltunk - lementünk - lopóztunk- harmonikáztunk - felolvastunk - ettünk - tapsoltunk - táncoltunk  - nótáztunk - bezártuk - hazamentünk.

Na de mit szólna ehhez a rövidséghez Pali barátunk ? !

Jól érezted magad? Írj a vendégkönyvbe! >  >  >

Miután összegyűlt az Avasi Pinceköztársaság népe és a forralt bor is a végére kezdett járni, elindultunk egy kemény 30 méteres túrára az Arnóti sorra,  Zsolti pincéjébe akinél - túlzás nélkül állíthatjuk - az Avas legjobb borait kóstolhattuk.

A meghívás ugyan csak egy pohár borra szólt, de ahogy az pincében lenni szokott, végül is négy féle kóstolás lett belőle, ami talán a fenti vidám arcokon is már kezd tükröződni.

A kisképek vetítése automatikus. Nagyobb mérethez kattints a képre, úgy is elindíthatod a vetítést.

Visszatérve a "bázisra", először a gyógygödörben tápláltuk érzelmeinket gyümölcsök lelkével, harmonikaszóval és.....


...és Pali barátunk versfelolvasásával.

Szívünkből szólt, mi is ugyanezt írnánk meg a borról, a barátságról, pincék titkairól. Ha éppenséggel tudnánk verset írni.

Lassan ideje volt a testünket valami szilárdabb étekkel is táplálni......

A háziasszony, Zsuzsika jóvoltából füstölt tarjás bableves került a tányérokba,  a poharakban pedig a vendégek által hozott borok csillogtak mindenki elégedettségére.

A testi táplálék után ismét egy kis szellemi táplálék következett:

Amint látni a papíron, először vers volt, ( Legalul olvasható!!) ezt követően egy hosszabb novella az Öreg Istenről, karácsony körül, szarvasokkal, szánnal, az erdő vadjaival, "Mese az Örökkévalóról" címmel.

Aggódó arcok figyelték a történet végét...  mármint hogy 11-es betűmérettel még 8 oldal van hátra ami maga az Örökkévalóság.....


Az est fénypontja a FRÁTER-KÓRUS adventi- és karácsonyi Jézuskavárós dalai voltak,

Regős Zsolt vezetésével!


Az este vége felé a társaság két részre oszlott, illetve ki-ki vándorolt a boros pince és a tánc között.

A harmonikaszó végül is a borospincét is betöltötte és a magyar nóták beleivódtak a négyszáz éves falakba - talán ugyanúgy, sokadszorra, mint őseink idején.

Jól érezted magad? Írj a vendégkönyvbe! > > >




Még egy korty az életből

(A BRS pince tulajdonosainak ajánlva)

 

Még egy jó nagy kortyot,

A hegy, gyöngyöző levéből,

Nosza. Gyere, s igyál!

Keblemre, jó barátom!

Mert bizony, hosszú volt ez az év,

De mégis, oly rövid az élet,

Hogy innen ma hazatérsz?

Már nem is reméljed.

Miért is ne maradnál,

Ne térj nyugovóra!

Más a szokás itt ilyenkor,

Már évszázadok óta.

 

Zene, ha kell? Jön az is!

Már táncol a gyantás vonó,

A mind mulatni vágyó,

Kopott - nyűtt húrokon,

Vagy ha kell, hát a lágy,

Tárt karú harmonika szól,

Mint egy titkon hazavágyó,

De mégis itt, lenn ragadt,

Szomorkás-bús rokon,

Kit már rég nem láttunk,

Hosszú évek óta,

Ezért hát várd meg itt,

Míg elapad a nóta.

 

Ahogy majd mind, a sok pohár,

Egymásra, rendre kiürül,

Szebb, már bizony nem lesz,

Csak hangosabb az óda.

De sebaj, mert ezt e pincehely,

Jól megszokta már, régen is,

Ma is. Évszázadok óta.

 

Hisz szomszédot, s jó barátot,

Itt lenn, a föd gyomrában,

Mindig, és mind jól is megértették,

S tán bizony, sok ellenségnek is,

Idelenn, orvul vérét vették.

Mert a pince mindig is volt,

Nagy titkok tudója,

Hisz idejárt élni s halni

Mind, e szép nagy hegynek,

Eleje, s utója.

 

Mert felnyitva, a nehéz pinceajtót,

A mélyről is kihallik a nóta,

Körbekereng szűk utcákon,

Évszázadok óta.

Évszázadok óta ősszel,

Hosszú télen, s nyáron,

Tán, nincs is több ily,

Jó igaz hely, itt ezen,

A szomorú világon.

 

 

Mert e kies nagyvilágban,

Inkább magunk élünk,

És a szomszédos pincékbe,

Biz' ritkábban lépünk.

Ezért most vegyük kezünkbe,

Szép palack borunkat,

(De ám a jobbik fajtából!),

S kopogjunk be, keressük fel,

Legjobb szomszédunkat,

Hisz közel van, s nem távol.

S vigyünk oda hozzá,

Egy tarisznya vígságot,

Hogy szívéhez szóljon.

Hogy szívéhez szóljon,

Minden kedves nóta,

Mert együtt sírunk és nevetünk,

Itt. Évszázadok óta.

 

Mert így lett jó barátság,

Pincesorok mentén,

S ehhez semmi ördöngösség,

Csak jókedély kellett,

S persze, nyíltság és becsület,

Hisz így volt ez rendjén.

Rendjén is lenne bizony,

Már évszázadok óta,

Ha nem épp, másról szólna most,

Unos-unalomig itt,

A rég megkopott nóta.

 

Éppen ezért, te jó gazda,

Fogadd meg tanácsom,

Teríts új abroszt asztalodra,

S legyen dínom-dánom.

Dínom-dánom legyen itt,

Minden jó vendégnek,

Akik ide a szomszédból,

Mindnyájan betérnek.

Betérnek mindnyájan,

Egy finom palackkal,

S maradnak is itt még,

Rózsapiros arccal.

 

Rózsapír arcokat,

Érző szív dobogtat,

Áramló vérünknek jó szele,

Zászlókat lobogtat.

S mi van-e zászlókra,

Mondd meg ugyan írva?

Hisz nem őrzött titok,

S nem visszük a sírba!

Az van oda írva,

Aranyló betűkkel,

Kisebb hatalmat Istennél,

Sohase ne tűrj el!

 

 

Ha pedig azt gondolod,

Kopott ez az óda,

Nézz a megcsorbult kövekre,

Mik évszázadok óta,

Őrzik azok testét,

Kik a lelkükben hitték,

Hogy büszke zászlóinkat,

Jó magasra vitték.

 

Gyönyörű zászlóink,

Most újra lenn az utcán,

Hol fényes szelekkel,

Épp vonulnak végig,

Hosszú sugárúton,

Fel a magas égig.

És e zászlók után,

De oly sokan nyúlnak,

Kikben az igaz hit szikrái,

Soha meg nem gyúlnak.

 

Így hát, minden jó barátunk,

Vésse az eszébe,

Büszke, magyar zászlót

Többé ne engedjen annak a kezébe,

Akit  nem hívtak még soha le

Jó magyar pincébe.

           Jacsó Pál


És aki még hallgatna egy kis FRÁTER-KÓRUST: